A Jiaido egy erőszakmentes mozgásforma, úgynevezett belső harcművészet.
A Gyerekprogram úgy lett megalkotva, hogy fejlessze a gyermekeket fizikailag, mentálisan és érzelmileg egyaránt; eszközt adva számukra arra, hogyan használják a saját képességeiket (legyen szó akár mentális, akár érzelmi képességről) konstruktív, építő módon.
Emellett jobb egészségi állapotot és erőnlétet biztosít, növeli a bennük áramló életerőt (Qi) és segíti őket az ellazulásban, kikapcsolódásban.
A gyakorlás tudatos légzésre és ezzel egyidejű tudatos mozdulatokra, valamint páros gyakorlatokra, érintésterápiára és társas kreativitásra épül.
A feladatok, mozdulatok minden gyerek számára könnyen elsajátíthatók.
A Jiaido gyakorlása által a gyermekek
Fejlesztik mozgáskoordinációjukat, egyensúlyérzéküket, testtartásukat
Egészségesebbé válnak – mind fizikai, mind mentális és érzelmi szinten
Lecsendesítik elméjüket, segíti őket az ellazulásban
Fejlődik a kommunikációs készségük
Könnyebben tudnak beilleszkedni és aktív tagjai lenni egy csoportnak
Önfegyelmet tanulnak
Tudatosabbá válnak
Tudatos mozgás – testtudat
A tudatos mozgás gyakorlása jelentős hatással van a testtudat fejlesztésére. A testtudat magába foglalja az irányított figyelmet, mozdulataink és a belső testérzeteink tudatosítását egyaránt.
Ha képesek vagyunk tudatossá válni fizikai testünkre, ez a tudatosság kiterjedhet később egész lényünkre, a fizikai síkon túlra is.
Páros gyakorlatok
A páros munka egy olyan tanulási forma, melyben a gyakorlók párban dolgoznak, megtanulva, hogyan kell kapcsolódni, kommunikálni és együttműködni a másikkal.
Érintéses testmunka - a tudatos érintés művészete
Az érintéses testmunka olyan módszer, melyben a test egészével dolgozunk, tudatos légzéssel és érintéssel lágy hatást gyakorolva rá, mely segít a testnek visszatérni eredeti, nyugalmi állapotába.
Társas kreativitás
A kreatív tevékenység lehet egyéni (csak az egyént és a saját munkáját foglalva magába), és lehet társas kreativitás, amikor az egyén kapcsolatba lép a környezetével, és más emberekkel való interakciója által fakad fel a kreativitás. Ilyenkor a kreativitás nem az egyén fejében születik meg, hanem a környezetével való kapcsolatból, a gondolatok, érzések egymásra hatásából.
Jó példa lehet erre a közös zenélés, mikor többen összegyűlve improvizálnak a zenészek minden előre lefektetett szabály nélkül. Ilyekor mindegyik zenész a maga hangszerén játszva egymásra figyelve, egymásra ráhangolódva olyan közös zenei élményt hoznak létre, mely a pillanatból született, mindegyikük közös alkotása, egyik személyhez sem köthető külön.