Látszólag érzelmeink irányítják a mindennapi életünket. Aszerint reagálunk, kommunikálunk és hozunk döntéseket, hogy az adott pillanatban hogyan érezzük magunkat. Igencsak máshogy viszonyulunk környezetünkhöz ha jókedvűek, szomorúak, dühösek, izgatottak vagy aggódóak vagyunk éppen. Viselkedésünket, kapcsolatainkat döntően befolyásolják az érzelmek, és ezek felelnek sikereinkért, eredményeinkért is jelentős mértékben. Függetlenül attól, hogy az érzelmes vagy racionális kategóriába soroljuk magunkat, az érzelmek a gerincét adják életünknek. Minden emberben ott ég a vágy az úgynevezett kellemes érzelmek iránt és az igyekezet, hogy a kellemetlen érzelmek okozta fájdalmat és szenvedést minél inkább elkerülje. A törekvés az érzelmi egyensúly megteremtésére - hogy kievickéljünk az illanó, törékeny magaslatok és örökkévalóságnak tűnő mélypontok szélsőségeiből - közös. A nehézség ott kezdődik, hogy - mindannak ellenére, hogy domináns szerepet játszanak mindennapi életünkben -, valójában nagyon ritkán nézünk rá őszintén az érzelmekre, nem szánjuk rá az időt, hogy megtanuljuk megszelidíteni őket. Sokszor még az is nehézséget jelent, hogy hogyan fejezzük ki a szavak szintjén, őszintén azt, ami éppen bennünk zajlik. A legtöbben nem teszünk lépéseket, vagy ha tennénk is, nem tudjuk, hol keressük a magabiztos gyakorlati tudást arra vonatkozóan, hogyan használjuk érzelmeinket, ahelyett, hogy az érzelmeink használnának minket. Az érzelem nem más, mint a természettől kapott segítő eszköz a túléléshez. Ez egyfajta nyelv, kommunikációs eszköz, mely jóval megelőzte a beszéd kifejlődését lényünkben. Ez a tudatalatti sajátos nyelve, mely különböző testérzeteket generál és ezen keresztül kommunikál, jelzést küldve a külső vagy a belső történésekre. Ezek az érzetek, jelzések vezetnek el minket bizonyos döntésekhez, cselekedetekhez, vesznek rá minket arra, hogy valamit megtegyünk vagy elkerüljünk annak érdekében, hogy “mentsük, segítsük életünket”. Ugyanakkor az érzelem képességgel ruház fel bennünket arra is, hogy kifejezhessük mások felé, mi zajlik bennünk az adott pillanatban. Az érzelem nem más, mint mozgásban lévő energia. Energia, mely hullámzik, változik, áramlik. Van kezdete, fejlődik, erősödik, eléri a csúcspontját, aztán szertefoszlik, lassan eltűnik, majd átalakul egy másik érzelemmé. Az tévhit, hogy maguk az érzelmek miatt szenvedünk, a szenvedést valójában az érzelmekhez, az érzet csomagokhoz való berögződött viszonyulásunk, úgymond kondícionáltságunk okozzák. Például a düh lehet egy természetes reakció, egy nagyon is megfelelő válasz az adott helyzetben. De ha gyerekkorunkban megbüntettek minket a dühünk kifejezése miatt, ezzel megtanultuk elnyomni azt, így felnőttként elképzelhető, hogy elszomorodunk, vagy kétségbe esünk, ahelyett, hogy kiengednénk mérgünket. Előforulhat, hogy ha a kondícionálás annyira erős volt, vagy olyan hosszú ideig tartott, rá sem jövünk, mi okozza a szomorúságunkat, vagy azt, hogy időnként hirtelen felrobbanunk. Ezért az első lépés felismerni az érzelmeinket, azonosítani és aztán kifejezni őket egészséges módon. A JIAIDO által sokkal tudatosabbá válunk az érzelmek terén. Megtanuljuk felismerni, megérteni őket magunkban és másokban egyaránt. Árnyalataik, megnyilvánulási formáik élesebben kirajzolódnak és képessé válunk ezt a százarcú, állandó mozgásban lévő energiát alkotó, építő jelleggel hasznosítani. A JIAIDO-nak köszönhetően kioldódnak a testünk mélyén elraktározott érzelmi emlékek, melyek akár éveken át is akadályozhatják életünk kiteljesedését munkánkban vagy magánéletünkben. A dojoban használt négy ritmus - legfőkébb a tüzes és az erőteljes - pedig megteremti a lehetőséget mindenki számára az intenzív érzelmek szabad megélésére és kinyilvánítására egy tudatosan tervezett és vezetett gyakorlás keretében. Összességében a fejlett érzelem-menedzsment által képessé válunk nyitottabban viszonyulni környezetünkhöz, viselkedésünket és kapcsolatainkat jobban kezeljük. Az érzelmek megbékélésével megjelenik a tisztánlátás, a döntéskészség és stabil akaraterő, melynek segítségével elérhetjük kitűzött céljainkat. Kezelni, fegyelmezni és kontrollálni tudjuk reakcióinkat, megnyilvánulásainkat elfojtás helyett. Nem végső soron pedig megszabadulhatunk a mindenki által jól ismert szélsőséges érzelmi hullámzásoktól, hogy kiegyensúlyozottan és harmonikusan utazhassunk végre életünk folyamán.