JIAIDO és neuroplaszticitás


Agyunk folyamatosan alakul a tapasztalataink hatására. A legtöbben egészen máshogy viselkedünk és gondolkozunk, mint ahogy mondjuk 20 évvel ezelőtt tettük. Ez az átalakulás a neuroplaszticitás eredménye, vagyis az agysejtek szerkezetének és egymással való kapcsolatának változása a tapasztalatok, tanulás és a környezethez való alkalmazkodás által.

A neuroplaszticitásról az elmúlt évek legnagyobb orvosi áttöréseként beszélnek manapság, bár maga a jelenség nem új. A forradalmi változás az, hogy a modern technológiának köszönhetően mára az orvostudomány számára is kimutathatóvá és mérhetővé vált a működése és hatása.

A neuroplaszticitás az agysejtek azon képességére utal, amely egész életünkben lehetővé teszi agyunk rugalmas átalakulását a környezettel való kölcsönhatás következtében.

data:image/gif;base6,R0lGODlhAQABAPABAP///wAAACH5BAEKAAAALAAAAAABAAEAAAICRAEAOw==

Ez a folyamat gyerekkorban gyorsan és természetesen zajlik, hiszen az életben maradáshoz találékonynak, kreatívnak és ébernek kell lenni. Gyerekként szivacsként szippantjuk magunkba a külső impulzusokat, és ezekhez alkalmazkodva folyamatos változásban vagyunk nemcsak fizikailag, hanem mentálisan és érzelmileg is.

Felnőttkorra azonban kialakulnak az elveink, értékrendünk, az elképzeléseink a minket körülvevő világról és az általuk kiváltott reakciókról. Annak megfelelően kezdünk ismételni bizonyos viselkedésmintákat és megnyilvánulásokat, hogy a környezetünk melyiket erősítette meg bennünk.

Ennek a következménye pedig az, hogy agyunkban bejáratott idegpályák alakulnak ki, amelyek mentén minden külső vagy belső ingerület végigfut, és ez általában ugyanazt a választ váltja ki belőlünk. A tanulási folyamat így lelassul, az alkalmazkodás egyre kevésbé jellemző, hiszen mindenre van kész válaszunk. Innentől kezdve csupán bizonyos ingerek képesek az agyat változásra késztetni, és ezek hiányában berögzült mintákat ismételgetünk, hasonló helyzetekbe kerülünk, ugyanolyan típusú embereket vonzunk be. Általában ilyenkor tesszük fel az inkább költői kérdést: Miért történik már megint ez velem?