JIAIDO és neuroplaszticitás


Agyunk folyamatosan alakul a tapasztalataink hatására. A legtöbben egészen máshogy viselkedünk és gondolkozunk, mint ahogy mondjuk 20 évvel ezelőtt tettük. Ez az átalakulás a neuroplaszticitás eredménye, vagyis az agysejtek szerkezetének és egymással való kapcsolatának változása a tapasztalatok, tanulás és a környezethez való alkalmazkodás által.

A neuroplaszticitásról az elmúlt évek legnagyobb orvosi áttöréseként beszélnek manapság, bár maga a jelenség nem új. A forradalmi változás az, hogy a modern technológiának köszönhetően mára az orvostudomány számára is kimutathatóvá és mérhetővé vált a működése és hatása.

A neuroplaszticitás az agysejtek azon képességére utal, amely egész életünkben lehetővé teszi agyunk rugalmas átalakulását a környezettel való kölcsönhatás következtében.

Ez a folyamat gyerekkorban gyorsan és természetesen zajlik, hiszen az életben maradáshoz találékonynak, kreatívnak és ébernek kell lenni. Gyerekként szivacsként szippantjuk magunkba a külső impulzusokat, és ezekhez alkalmazkodva folyamatos változásban vagyunk nemcsak fizikailag, hanem mentálisan és érzelmileg is.

Felnőttkorra azonban kialakulnak az elveink, értékrendünk, az elképzeléseink a minket körülvevő világról és az általuk kiváltott reakciókról. Annak megfelelően kezdünk ismételni bizonyos viselkedésmintákat és megnyilvánulásokat, hogy a környezetünk melyiket erősítette meg bennünk.

Ennek a következménye pedig az, hogy agyunkban bejáratott idegpályák alakulnak ki, amelyek mentén minden külső vagy belső ingerület végigfut, és ez általában ugyanazt a választ váltja ki belőlünk. A tanulási folyamat így lelassul, az alkalmazkodás egyre kevésbé jellemző, hiszen mindenre van kész válaszunk. Innentől kezdve csupán bizonyos ingerek képesek az agyat változásra késztetni, és ezek hiányában berögzült mintákat ismételgetünk, hasonló helyzetekbe kerülünk, ugyanolyan típusú embereket vonzunk be. Általában ilyenkor tesszük fel az inkább költői kérdést: Miért történik már megint ez velem?

A tudósok is sokáig úgy gondolták, hogy az agyunk bizonyos kor felett képtelen a változásra, hiszen az általános tapasztalat ezt mutatta. Most azonban az új kutatásoknak köszönhetően tudjuk, hogy agyunk folyamatosan alakul és változik, képes új idegpályák kiépítésére, az agysejtek átalakítják önmagukat és új kapcsolódások születnek. Ez a belső folyamat állandóan zajlik, de jelentősen felgyorsíthatjuk megfelelő és tudatos gyakorlással.

Innentől kezdve miénk a felelősség.

A kérdés már nem az, hogy képesek vagyunk-e a változásra, hanem az, hogy mivel tudjuk a változást felgyorsítani és hatékonyabbá tenni. Egy inspiráló környezet és az átalakulásra fordított tudatos figyelem által hatalmas változások következhetnek be a viselkedésünkben, a gondolatainkban és az érzelmi állapotunkban, amelyek idővel kihatnak a képességeink fejlődésére, a kapcsolatainkra, a munkánkra és az általános teljesítményünkre minden szinten. Szó szerint átalakíthatjuk egész létezésünket, és az életünket teljesen új szintre emelhetjük gyakorlás révén.

JIAIDO és neuroplaszticitás

Azokat a technikákat, amelyek a neuroplasztictást leginkább serkentik, a JIAIDO a gyakorlatban alkalmazza:

  • aktív tanulás

  • koncentráció és fókusz

  • összehangolt mozgás

  • meditáció

  • tudatos légzés

  • érintés

  • kreativitás

  • csoportmunka és másokkal való együttműködés

Ezeket a technikákat alkalmazva alapvetően azt érjük el, hogy agyunk képessége az új dolgok felvételére megerősödik. Nem mindegy azonban, hogy ebben az újra fogékony állapotban milyen gyakorlatok segítik személyiségünk és egész lényünk fejlődését.

A JIAIDO gyakorlatokban való aktív részvétellel alapvető változásokat indítunk el az agyban. A gyakorlatokat huzamosabb ideig fenntartva megtörténik a személyiség és látásmód visszavonhatatlan átalakulása olyan irányba, amilyenbe szeretnénk.

A JIAIDO holisztikus szemlélete és tudatosan megalkotott módszertana lehetővé teszi, hogy irányított test és elme gyakorlatokon keresztül a figyelmünket a jelenre irányítsuk, ahol a bejáratott idegpályáknak nincs ránk hatása. Ebben a szabad térben képesek vagyunk új irányt adni az életünk olyan területeinek, ahol úgy érezzük, megrekedtünk, és nem jutunk egyről a kettőre.

A JIAIDO-ban a tudatosságon a hangsúly: a gyakorlatok során észreveszem, tudatosítom, hogy van egy kialakult mintám bizonyos helyzetekre (például kerülöm a szemkontaktust idegenekkel, nehezen nyílok meg, túl gyorsan/lassan cselekszem, nem szeretem, ha megmondják, mi jó nekem, vagy éppen ellenkezőleg, folyton igénylem a visszajelzést és külső irányítást), és azt is fel tudom mérni, hogy erre az adott mintára szükségem van-e még, segíti-e az életemet bármiben.

A gyakorlatok fokozzák a neuroplaszticitást, az új idegpályák és kapcsolódások az agyunkban kialakulnak az aktív tanulás (teljesen új mozdulatsorok), a meditáció, a fókuszált figyelem által, és azáltal, hogy mindeközben nem az eddig megszokott módon, hanem nagyon tudatosan lélegzünk, érintünk, mozdulunk és dolgozunk együtt másokkal.

Ennek hatása pedig előbb-utóbb megjelenik a hétköznapi életünkben: a testtudatunk, az érzelmi válaszaink és gondolataink átalakulnak, mert lassan lehullanak róluk a berögzült minták, amik addig gúzsba kötöttek és csak bizonyos reakciókra tettek minket képessé. Egyre nagyobb belső tér nyílik, amelyben elkezdjük újra felfedezni önmagunkat úgy, ahogy utoljára gyerekként tettük.

Kiemelt bejegyzés
Korábbi bejegyzések
Archív
Címkék
Kövess minket