Légzés és a testi, lelki jóllét

Sokat hallani a légzés fontosságáról és arról is, hogy közvetlen hatással van fizikai, mentális és érzelmi állapotunkra. Mindannyian tapasztaljuk a különböző hangulatokkal járó változó légzéseket és azok konkrét fizikai tüneteit is. De mi ennek az oka, a légzés konkrétan miként fejti ki a hatását? Milyen módszer segítségével sajátíthatjuk el a helyes légzést, és építhetjük be a mindennapjainkba?

FIZIKAI OLDAL

A légzés szerve a tüdő, amely a tüdőhólyagocskákon keresztül oxigént vesz fel és széndioxidot ad le.

Ha több oxigén jut a szervezetünkbe, akkor a szerveink sokkal hatékonyabban látják el feladataikat. A légzés táplálja és tisztítja a szervezetünket, vagyis fizikai szinten hat erőnlétünkre, egészségi állapotunkra.

Emellett az agyunk több oxigén hatására világosabb és erőteljesebb impulzusok befogadására és kibocsátásra lesz képes, így érzékeink kifinomultabbá válnak, idegrendszerünk erősödik. Az idegrendszer két részből áll: a vegetatív idegrendszerből, mely akaratunktól függetlenül irányít testi folyamatokat, és a szomatikus idegrendszerből, amely a tudatos, akaratlagos cselekvéseket irányítja.

A légzés általában automatikus folyamat, de a tudatunktól független testműködések közül ezt befolyásolhatjuk a legkönnyebben. Ezért a légzés híd a testünk, agyunk tudatos és tudatalatti működése között.

LÉGZÉSFAJTÁK

Mivel a légzésnek az egész életünket, lényünket befolyásoló szerepe van, nem mindegy, hogy hogyan lélegzünk. Felszínesen pihegve, vagy tudatosan, mélyen a hasba vezetve a levegőt.

Három féle légzéstípust ismerünk: a hasi, a mellkasi és a kulcscsonti légzést, melyek más és más hatást gyakorolnak egész lényünkre.

Hasi légzésnél a tüdő alsó részét használjuk. Ez egy nyugodt légzés, amit a gyermekek is használnak. A hasi légzés nyugtat, mert a mélyen a hasba áramló levegő a relaxációért és a jó közérzetért felelős paraszimpatikus idegrendszerre hat.

A mellkasi légzésnél a bordáink emelkednek, illetve süllyednek, a tüdő (kisebb) középső területét használjuk, így ilyenkor kevesebb oxigénhez jutunk. Jellemzően mellkasi légzéssel lélegzünk, ha szorongunk, feszültek vagy idegesek vagyunk.

Kulcscsonti légzésnél a kulcscsont és a felső bordák emelkednek meg, és csak a tüdőcsúcs vesz részt a légzésben, így még kevesebb oxigén-felvétellel jár, ami gyakoribb légzéshez vezet. Ilyen légzés még nagyobb idegi feszültség és komoly stressz esetén fordul elő. A felszínes légzés a idegrendszer szimpatikus ágára van hatással, ami a szervezet aktivitásáért és készenléti állapotáért felel.

Az „ideális” légzés az úgynevezett teljes légzés, a három légzéstípus - folyamatos átmenetet képező – kombinációja. Tehát az orrunkon keresztül, hasi belégzéssel indítunk, folytatjuk a belégzést a mellkasi belégzéssel, és befejezzük a kulcscsonti belégzéssel. A kilégzést ugyanebben a sorrendben végezzük, így először a tüdő alsó részéből (hasi), majd a középső (mellkasi) végül a legfelső részéből (kulcscsonti) távozik a levegő.

TUDAT - LÉGZÉS (KÖLCSÖN)HATÁSA

Tehát látjuk, hogy a légzésünk mélysége, ritmusa más-más fizikai, érzelmi és mentális állapothoz kapcsolódik.

Mivel a légzés egy olyan életfunkció, amit tudatunkkal befolyásolhatunk, így lehetőségünk van megtanulni és a mindennapi életünkbe is beépíteni a tudatos légzést a vágyott nyugodt állapot elérése érdekében. Ugyanakkor nem csak a tudatunkkal befolyásolhatjuk a légzésünk minőségét, hanem a légzésünk minősége is hat a tudatunkra. Vagyis a légzésünknek szentelve a figyelmet újra és újra visszatalálhatunk egy harmonikus, kiegyensúlyozott, nyugodt (más szóval: meditatív) tudatállapotba.

Az egyenletes, koncentrált légzés egyfajta meditáció, mely összekapcsolja az agy két féltekéjét. Ebben a meditatív állapotban az agy intuitív jobb féltekéje esélyt kap arra, hogy a bal, racionális félteke által elemzett helyzetet más szempontból is értékelje. A bal és jobb agyfélteke együttműködése nyomán a világról, a problémákról, teljesebb, objektívebb kép alakul ki. Ebben az állapotban életünk kérdéseire a megoldások hirtelen felvillanásokként megjelennek; azokra a kérdésekre is megoldást találhatunk, melyekre racionális logikával hosszú ideig nem tudtunk választ adni.

Egy kísérletben egyetemistákat kértek meg arra, hogy 20 percig folyamatosan koncentráljanak légzésükre, hasi légzést végezve. A kísérlet után a hallgatók arról számoltak be, hogy kevesebb negatív érzelem zavarja őket. A mérések arra utaltak, hogy vérükben jelentősen megemelkedett a szerotonin, vagyis a jó hangulatért felelős ingerületátvivő anyag koncentrációja. A homloklebeny oxigéntartalma megnőtt, amelynek hatására javult a koncentráló képességük. Kevésbé rágódtak problémákon, vizsgák előtt kevésbé voltak feszültek és sokkal kevesebb depressziós tünet jelentkezett náluk, mint a gyakorlatot nem végző diákoknál.

Magunkon is megfigyelhetjük, hogy amikor nyugodt állapotban vagyunk, - kevesebb a „zavaró” érzelem, gondolat - akkor sokkal könnyebben, egyszerűbben, hatékonyabban működünk az élet bármely területén. Ennek kulcsa pedig az a nyitott állapot, a biztos belső középpont, amiben szinte bármire képesek vagyunk. Ide pedig a légzésünk vezet el, ami mindig velünk van, csak az szükséges, hogy tudatosan arra irányítsuk a figyelmet, amit éppen csinálunk, ami éppen most történik.

A tudatos légzés elsajátításának egyik módszere a JIAIDO, melynek esszenciája a meditatív, csendes állapot. Komplex rendszerének valamennyi ágában (legyen az testmozgás, érintésterápiás páros munka vagy kreativitás) központi elem a tudatos mozgás mellett a folyamatos, tudatos légzés.